A gördeszkázás történelme vol. 3

A gördeszkázás történelme vol. 3

Egy kis megálló Natas Kaupas-nál

Ez a cikk egy cikksorozat harmadik része. Ha nem olvastad az első két részt, és érdekelnek a deszkázás születésének körülményei,
ide kattintva találod a sorozat első részét,
és ide kattintva olvashatod el a sorozat második részét.

Mielőtt átnyergelnénk a 90-es évekbe, ami a deszkázás reneszánszának számított, mindenképpen érdemesnek tartjuk, hogy megálljunk egy igazán meghatározó embernél, hogy megpróbáljuk őt jobban bemutatni, és megemlékezni arról, hogy mit is tudott tenni egy emberként a deszkázásért.
A cikksorozatot igyekeztünk jól szétszedhető korszakokra bontva megírni, mint ahogy az első és második rész is jól behatárolható évszámok történéseit mutatta be, de egyszerűen nem állt össze a kép, hogy hogyan jöhetett a 80-as évek pool és félcső őrülete után hirtelen az utcák meghódítása, és addig soha nem látott trükkök előretörése.
Ezért ha nem is nyilván egy ember felelős, de az biztos, hogy ez az ember innovatív látásmódjával és szűnni nem akaró lelkesedésével iszonyatosan sokat alakított abban, ahogy ma is látjuk a deszkázást. Natas Kaupas 1969-ben született, és Santa Monica-ban nőtt fel, ami a gördeszkázás epicentruma volt. Ezen a környék rendkívül híres volt kiváló hullámairól, napsütötte partszakaszairól, így nem csoda, hogy a környékbeliek többsége jól szörfözött és deszkázott is.



Natas egészen kis korától kezdve cseppent bele a szörf és a deszkázás világába, amiből aztán egy élethosszon át tartó rajongás lett. Tehetsége már fiatal korában is megmutatkozott, azonban ekkor még leszálló ágában volt ez a sport. Ahogy a sorozat első részében is olvashattuk 1965-ben, mintegy ujjcsettintésre, elhalt a deszkázás népszerűsége, így pár év még kellett ahhoz, hogy a nevesebb versenyek újra megrendezésre kerüljenek.



1983-ban Natas első helyezést ért el egy szörf versenyen. A helyezésért járó díj egy Santa Monica Airlines gördeszka volt. A Santa Monica Airlines-t egy ősdeszkás arc, Skip Engblom, alapította meg, mintegy hobbiként, amit a szörfboltjában tudott üzemeltetni. Natas annyira megszerette a deszkát, hogy elhatározta, meglátogatja Skip-et, hogy felvételt nyerjen deszkás csapatába. A probléma ott volt, hogy Skip-nek nem volt deszkás csapata. Ezeket a deszkákat mintegy mellékes hobbiként csinálta a szörfdeszkái mellett, de mikor meglátta, hogy hogy deszkázik Natas, azt mondta, hogy oké, mától te vagy a deszkás csapatom.



Annak ellenére, hogy lett szponzora, Natas és a Santa Monica Airlines sokáig nem tört be a köztudatba. Annál inkább szerzett helyileg elég hamar nagy elismerést és nevet magának, mert úgy közelítette meg a deszkázást, ahogy azt addig senki.
Natas viszonyag keveset járt deszkapályára és keveset is deszkázott pool-ban. Szinte egész nap a parton volt vagy az utcán, ahol a különböző padkákon feljárókon, ferdefalakon próbálgatott ki teljesen új dolgokat a saját elképzelése alapján.
Ne feledjük, ekkoriban az ollie-t még „épphogy csak” feltalálták, Natas pedig már mesterszinten tolta ezt a trükköt.
Stílusa egyszerre ötvözte a szörfözésből átörökölt mozdulatokat a medencék trükkjeivel, amik pont azért voltak érdekesek, mert nem a medencékben adta be őket, és olyan trükköket is alkotott, amiket addig még senki nem látott.
Egyik ilyen trükkje volt, amit ma wallride-ként ismerünk. A kezdetekben még csak nekifutott egy falnak, és felugorva tolt be egy-egy wallride-ot, de később már ferdefalakról ollie-zva is simán ment neki, sőt, simán csak szemből a falnak hajtva felollie-zva is. Ezek manapság viszonylag alap trükköknek számítanak, de hangsúlyozni kell, hogy addig ezeket nemhogy megcsinálni nem tudta senki, de elképzelni sem, hogy deszkával ilyet lehet.



Natas-ra hamar felfigyeltek a helyi deszkások és egy helyi fotós Craig Stasik is, aki akkoriban fotózott és cikkeket is írt a Thrasher Magazinnak.
Amikor Craig elküldte a lapnak Natas egyik fotóját, amin wall ride-ol, a szerkesztők először nem értették a képet. Azt hitték, valami kollázs, mert hogyan kerülhet oda egy deszkás. Aztán mikor rájöttek, hogy ez tényleg egy igazi trükk, és ez az ember ezt meg tudja csinálni, akkor be is rakták címlapfotónak a képet. Ez 1984-ben volt. Egy évvel azután, hogy Natas hivatalosan is Santa Monica szponzorált lett.



Mivel stílusa teljesen egyedi volt, ráadásul a jó értelemben, és egyáltalán nem volt szinkronban a deszkázás akkori trendjeivel, amit a profik csináltak, egyértelmű volt, hogy ők is elkezdtek rá odafigyelni, mint például Mark Gonzales, aki a street deszkázás legnagyobbjának számított akkoriban. Natas például tőle tudta meg, hogy amit csinál, annak ez a neve.



Mark és Natas nagyon hamar barátok lettek, és egymás határait is feszegetve még több trükköt találtak fel. Ők ültették át először a street-be is Rodney Mullen kickflip-jét, ami eredetileg egy freestyle trükk volt.

1984-ben a Santa Monica Airlines kiadta Natas első pro modelljét. Natas hírnevének terjedése egyenes arányosságban nőtt az eladott deszkái számával, ami 1986-ra odáig nőtt, hogy a viszonylag kis cégnek számító SMA már nem tudott lépést tartani a gyártással és a hirtelen megnőtt kereslettel a lapok iránt.
Mindenkit meglepetésként ért, hogy Natas a saját kezébe vette a dolgokat, és leszerződtette Skip Engblom-ot és saját magát is a Santa Cruz-hoz, akik akkoriban a legnagyobb deszkagyártó cég voltak. Figyelemre méltó dolog megemlíteni, hogy egy percig sem volt kérdés, hogy az addigi szponzorát, Skip-et nem fogja kihagyni az üzletből, így a Santa Cruz-hoz már eleve úgy ült le tárgyalni, hogy vagy az SMA-val csinálják az üzletet, vagy nincs üzlet.



Így, hogy Natas és az SMA mögött már ott állt a Santa Cruz lehetőség nyílt videók elkészítésére is. Nem kellett sokat várni, 1987-ben kijött a Wheels On Fire. Ez volt az első olyan médium, amin keresztül a nagyközönség is megismerhette Natas tudását. Ebből a videóból is jól látszott, hogy Natas ollie-jai messzemenően felülmúlták azt, amit az akkori profik tudtak.
A videó egy nagyon erős irányt mutat, hogy merre is fog fejlődni ez a sportág az ezt követő években. Ha megnézzük, gyakorlatilag az összes mai trükknek láthatjuk az elődjét. A grind-oknak, a szintugrásoknak, a flip trükköknek. Nem túlzás kijelenteni, hogy a modern street deszkázás alapjait ekkor fektették le. Mármint, ha mutatsz bárki mástól egy front 360 ollie-t 1987-ből, akkor ezt a fenti mondatot kitöröljük a cikkből.
A videó az egész akkori deszkás társadalomra óriási hatással volt.
A legdurvább az egészben az volt, hogy a Santa Cruz Rob Roskop és Christian Hosoi-ra építette fel az egész videót, akik az akkori vert sztárok voltak. Ők sem sejtették, hogy Natas viszi el a show-t ezen a videón. Gyakorlatilag ez a videó Natas része miatt lett örök részese a deszkás történelemnek, és ez volt az egyik legnagyobb lökete annak, hogy a street deszkázás népszerűsége úgy meglendült, hogy pár éven belül szinte teljesen a háttérbe szorította a vert-et.
 
A videó megjelenése után Natas és a nevével fémjelzett deszkák még népszerűbbek lettek. A Santa Cruz pedig elkezdett egyre több hívást kapni felháborodott szülőktől a deszkákat illetően. Leginkább Natas nevét illetően, ami visszafele Satan.

Natas Kaupas litván származású családban született. Litvániában a Natas egy igen gyakori név, a Natalia férfi megfelelője. Természetesen a logikus magyarázat nem volt megfelelő az akkori átlag normi családtagok számára, ezért hamarosan elérték, hogy a legtöbb iskolából, és deszkás boltból is kitiltották azokat a termékeket, amiken Natas neve szerepelt. Kaliforniában ezt a tiltást egyébként 1998-ban oldották fel, szóval biztosra mentek, hogy nem idéződik meg valami páratlan ujjú patás démon a középiskolákban.

Natas sikere ettől függetlenül töretlen maradt. A fiatalok rajongtak érte, ő pedig még messze nem készült nyugdíjba vonulni. Mark Gonzales-szel együtt tovább fejlesztették a trükköket és egymást. Egy emlékezetes momentum, ami egy újabb mérföldkő a deszkázás történelmében, egy 1988-as versenyen történt, amikor Natas felment egy emelvényre, és megpróbált egy boardslide-ot az egyik lejtős korláton.
Ez a trükk annyira új volt, hogy az elején sokan azt sem tudták, mit akar csinálni. Azt végképp nem gondolták volna, hogy ezt a trükköt be lehet egyáltalán adni. Azon a versenyen Natas-nak sem sikerült, de nem sokkal később még 88-ban a los angeles-i federal building korlátján beadta ő is és Mark is.
Natas elmondása szerint, amikor elkezdték a railslide-okat egyre magasabb padkákon tolni, elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb lejtős korlátokon is kipróbálják.

Nem sokkal ezután 1989-ben Natas-nak sikerült egy teljes 50-50 grind-ot is letolnia egy lejtős korláton.

Bármilyen trükkel jött elő, Natas mindig a többiek előtt járt egy lépéssel. A legtöbb trükkje a mai modern street deszkázás alapja, amit az utána következő generációk fejlesztettek tovább és emeltek mesteri szintre a 90-es években.

De persze nem minden trükkje fejlődött tovább. Volt olyan, amit mind a mai napig senki nem tudott reprodukálni. Ebben a videóban rögtön az első pár másodpercben látjuk a híres trükköt, ami egy új szintre emelte a tűzcsap felhasználását street gördeszkázásban. Ezt a trükköt a mai napig senki nem tudta megismételni.
 
Egyedülálló stílusa és forradalmi újításai a deszkázás terén nemcsak a többi deszkás figyelmét keltették fel.
Egyik napon Natas-t egy francia fiatalember kereste fel otthonában, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy Franciaországban épp egy igazi, kifejezetten deszkások igényeihez igazított cipőt fejlesztenek, és szívesen kiadnák az ő pro modelljeként. Ez volt az Etnies, és a világ első gördeszkás pro cipőmodellje. Ez azért is volt meghatározó, mert a 90-es években, amikor a deszkázás ismét a csúcson volt népszerűségét tekintve, ez lett a sztenderd a deszkás cipőiparban.

A 90-es évek elején az Egyesült Államokban egy erőteljes gazdasági visszaesés történt, aminek kárát túlnyomó részben a kisebb vállalkozások látták, és a nagyobb cégek is csak masszív leépítések mellett tudták átvészelni ezt az időszakot.
Az SMA is áldozatául esett ennek a válságnak, és Natas ismét válaszút elé érkezett, de szerencséjére Steve Rocco épp belevágni készült egy új cég felépítésébe, amit World Industries-nek keresztelt el. Többeknek talán ismerősen csenghet ez a név, mivel elég rövid idő alatt világhírnévre tett szert, és itthon is elég ismert márka volt a 90-es években.
Steve egy teljesen önálló márkát és teljes kreatív szabadságot ajánlott fel Natas-nak a cégen belül, hiszen látta, hogy Kaupas mit ért el az SMA-n belül. Valaki azt az ötletet adta Natas-nak, hogy nagyon király márkanév lenne a 101 kiskutya (101 dalmatians) így majdnem ez is lett az új brand neve. Gyakorlatilag a regisztrációs irodában gondolta meg magát Natas, hogy lehet, hogy annyira mégsem lenne jó név ez az új márkájának, így végül a 101 Skateboarding nevet jegyeztette be.

Az elkövetkező években a 101 egy inkubátor lett, ahol tehetséges deszkások mutathatták be ötleteiket, terveiket, amik lapok és ruhák dizájnjaiban jelentek meg.
1992-re Natas-nak sikerült nagyon szépen felfuttatni a márkát, így a 101 simán beletartozott az akkori 10 legerősebb deszkás márka közé.
Gördeszkás karrierje is felfelé ívelt, továbbra is nagy hangsúlyt fektetett a profi deszkázásba, azonban ebben az évben egy súlyos deszkás baleset után abba kellett hagynia a profi deszkázást. Egy grab trükköt követő szerencsétlen érkezéstől eltört a bokája, amit műteni is kellett.

Ezt követően Natas-t egy hosszú felépülés várta, de pozitív hozzáállása nem hagyta, hogy akár egy ilyen súlyos következménnyel járó baleset beárnyékolja az életét. Felépülése alatt elkezdett számítógépes grafikát tanulni, így addigi művészi tudását sikeresen át tudta ültetni a digitális térbe.

Bár a profi deszkázáshoz soha nem térhetett ezután vissza, lábnyomát számos deszkás márkánál otthagyta kreatívjai formájában. Számos cégnél ért el további sikereket kreatív munkatársként, és később számos magazinnál is megfordult, volt olyan is, ahol egészen a kreatív igazgatói pozícióig is elvitte.

Natas Kaupas egy emberként rengeteget adott a gördeszkázásnak, és kétségkívül máshogy érkezett volna ez az inkább életstílusnak mintsem sportnak nevezhető irányzat a 90-es évekbe, ha ő nincs. Lehet, hogy ez így kijelentve túlzásnak tűnhet, de mégis van mögötte valami, amikor azt látjuk, hogy az összes régi street deszkás arc, akik a 90-es években vagy a 2000-es évek elején voltak a legnagyobbak, és szinte az összes akkoriban nagy deszkás márka egy emberként áll be mögé, és egy emberként ismerik el a deszkázás úttörőjének, akkor annak azért van némi súlya.