A gördeszkázás történelme vol. 2

Azok a 80-as évek

Ez a cikk egy cikksorozat második része. A gördeszkázás megszületéséről és a korai évekről a sorozat első részében olvashatsz. Ha nem olvastad, és érdekelnek a deszkázás születésének körülményei, a kezdeti időszakok, olvasd el a cikksorozat első részét is!

Az első részt itt tudod elolvasni.

Legutoljára a 70-es évek végén hagytuk abba. Ebben az időben minden remekül alakult a sportág számára.



Az uretán kerék feltalálásával a 60-as évek közepén a gördeszkázás új lendületet kapott. A maihoz hasonló függők kifejlesztésével a gördeszka sokkal jobban kontrollálható lett, és ebben a formában már nemcsak a megszállott szörfösök érdeklődtek iránta, hanem egyre több réteg kezdett felfigyelni erre az új műfajra, amit a Z-Boys csapata egy múló hobbiból a sportok közé emelt.

Előző cikkünkben kiemeltük a Zephyr csapatot, akik kivételes tudásukkal egy teljesen új szintre emelték a gördeszkázást, és ezzel valószínűleg örökre beírták a nevüket a deszkázás történetébe.

Ebben az évtizedben különösen nagy fejlődés ment végbe a sportágban. A deszkások elkezdték bevenni az üres medencéket, ahol sokkal veszélyesebb, de annál látványosabb trükköket találtak ki.
A pool deszkázás legfőbb úttörői Ty Page, Bruce Logan, Bobby Piercy, Kevin Reed és a Z-boys voltak.
Mivel a trükkök nagy részét a medencék függőleges, vertikális falain mutatták be, a deszkás szlengbe bekerült a „vert” elnevezése a stílusnak.

A cégek az agresszívebb és veszélyesebb trükkök miatt próbáltak újabb és újabb anyagokkal kísérletezni. Ezek közül volt, ami sikeres lett, és sok volt, ami bukásra volt ítélve.
Nem jött be például az alumínium lap, de valamiért az üvegszálas lapok sem terjedtek el, ezen a téren vagy a deszkások voltak konzervatívak, vagy egyszerűen a préselt rétegelt lap tényleg annyira el lett anno találva, hogy nem volt rajta mit fejleszteni. Fogyó eszköz, nem a legerősebb, de mindenképp ez viselkedik a legjobban a trükköknél, ez a kialakítás adja hozzá azt a fizikát a trükkökhöz, amitől az egész jól működik. Előállítása olcsó, ezért, ha olykor-olykor törik a lap, csak veszel egy újat, és folytatod.

Egyébként, ha mégis belekóstolnál, milyen lehetett az alumínium lap, egy cég a mai napig gyárt teljesen autentikus újrakiadásokat. Ezekért a komplett deszkákért azonban bele kell nyúlni a pénztárcába, mert a 23,5 colos 175 000Ft, míg a 28,5 colos 205 000Ft-ért lehet a tied. És ez még a vámok és az áfa előtti ár!
Mindenesetre nagyon jól néz ki, az biztos.


A szlalom és a freestyle versenyek mellett elkezdték a sebességi versenyeket is megrendezni. Ezek voltak a mai downhill versenyek ősei, és itt gyakori volt, hogy a riderek akár a 70-80km/h sebességet is elérték.
Az egyre veszélyesebb versenyek és trükkök azonban egyre súlyosabb sérüléseket hoztak, ezért ezek a rendezvények nem voltak népszerűek az átlagemberek körében.

Hatásukra azonban egy-két cég elkezdett térd és könyökvédőket gyártani. Ezek a fejlesztések nagyon sikeresek voltak.

1978-ban Alan Gelfand, becenevén Ollie, egy személyként adta meg az alapját annak, amit ma modern deszkázásként ismerünk.
Gelfand kitalált egy teljesen új trükköt, amiben lábával lepattintotta a deszkát, ő maga pedig felugrott, így a deszka is és ő is a levegőbe emelkedtek.

Az új trükk neve No-Hands Aerial, későbbi nevén Ollie volt, ami egy újabb áttörés volt a gördeszkázásban, és olyan szintű forradalmi újítást hozott a sportba, aminek hatását a mai napig érezzük, és látjuk a trükkök körülbelül 90%-ában.
A legtöbb ezután és a napjainkban született trükk alapja az Ollie. Olyannyira vált alapjává a gördeszkázásnak, hogy gyakorlatilag ez az első trükk, amit meg kell tanulnod, ha deszkázásra adod a fejed. Ha nem tanulod be jól és rutinosan az ollie-t, nem, vagy csak nagyon nehezen leszel képes a többi trükk elsajátítására.

Szóval adott egy emelkedőben lévő sport, ami egyre több ember körében válik népszerűvé. Cégek sora kezd el alkatrészek gyártásával, fejlődésével foglalkozni, majd jön egy arc, aki kitalál egy trükköt, ami egy teljesen új stílus megszületését eredményezi.
Azt gondolhatnánk, hogy innen egyenes az út felfelé, és határ a csillagos ég.

Hát nem.

Ahogy az 1970-es évek véget értek, és beköszöntöttek a 80-asok, a gördeszkázás egy újabb zuhanásba kezdett. Ismét tömegek hagyták abba a sportot, és nagyon sok vállalat is tönkrement, a deszkaparkok nagy része pedig bezárta kapuit.

Ez a mostani visszaesés azonban teljesen más hatással volt a deszkázásra, mint anno a 60-as években.

A deszkás cégek közül gyakorlatilag azok maradtak fenn, amiket eleve deszkások vittek.
Mivel nem volt nyomás a tömeg oldaláról, ezek a cégek azt csinálhattak, amit jónak láttak. Kreativitásuk, és közvetlen rálátásuk a sportra lehetővé tette, hogy új deszkaformákkal kísérletezzenek, és azt is, hogy azonnal reagálhassanak a sport folyamatosan fejlődő trendjeire.

Ezekben az időkben a vert deszkázás továbbra is meghatározó volt. Sokan saját maguk, a baráti kör segítségével építettek félcsöveket az udvarokban, vagy a pár fennmaradt gördeszkaparkban gyakorolták ezt a stílust.
A vertre ekkoriban a széles, akár 10”-os deszka, rövid nose, nagy kicktail, a puha kerék és a csúszóléc használata volt a jellemző.

A Freestyle szintén virágzott ebben az időszakban. Ezt a műfajt olyan arcok építették, mint pl. Rodney Mullen, aki az ollie-t alapul véve rengeteg olyan freestyle trükköt talált ki, amik később a street deszkázás részei lettek. Az ő nevéhez rengeteg trükk fűződik, de a legfontosabb talán a kickflip volt.
Rodney Mullen kivételes tehetségű gördeszkás, számos freestyle bajnokságot nyert meg, sőt, egy időben ő volt az abszolút verhetetlen, de ennek a címnek a fenntartása óriási monoton gyakorlást igényelt, és ő is úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy ez egyre inkább egy kötelező feladattá vált számára, ami egyre nagyobb stresszt okozott. Emiatt valami teljesen újra vágyott, amit nem csak azért csinálhat, hogy megtartsa az örökös freestyle bajnoki címét, hanem új kihívások elé is állítja, fordította ő is a figyelmét a 80-as években egyre jobban elterjedő street deszkázás felé, ami új kihívásokat hozott neki és az összes akkori deszkásnak.

A street stílus egy teljesen új ágazattá vált a deszkázásban. Az ollie megszületésével és a deszkaparkok tömeges bezárásával a gördeszkások ott hódoltak kedvenc sportjuknak, ahol csak tudtak, így hamarosan bevették az utcákat, parkokat, és a deszkázható helyeket.
Ebben az időben terjedt el a deszkás szpot a szlengben, mindenki a jó szpotokat kereste.

Ez hamarosan azt eredményezte, hogy elkezdték kitiltani a deszkásokat a legtöbb jó helyről, mondván, hogy hangosak, ártalmasak, és egy csomó megszokott sablon szöveget, amiket nem nagyon kell ecsetelnünk.

Ebben az évtizedben egy újabb mérföldkőről is muszáj beszélnünk.
 

 

1984-ben Stacey Peralta és George Powell megcsinálták az első gördeszkás videót, aminek a The Bones Brigade Show volt a címe. 

Ez nemcsak azért volt fontos állomás a deszkázás történetében, mert ez volt az első videó, hanem azért, mert ezáltal a videózás a deszkázás részévé vált.
Egy olyan kifejező eszközzé, amin keresztül sokan a saját látásmódjukat, művészi kreativitásukat tudták kibontakoztatni, míg a néző, a deszkás ezáltal tudta, hogy ő is valami nála sokkal nagyobb része.

Ebben az időben a deszkázás egyre inkább egy underground mozgalommá és életstílussá vált, és ekként is fejlődött tovább. A sporthoz immáron egy életérzés is társult, ami egy színes, kreatív, néha önpusztító, néha teljesen szokatlan, de semmiképp sem egy homogén világképet mutat.

Ezzel a háttérrel gurulunk át a 90-es évekbe, ami számos új és még felfedezetlen területet tesz a gördeszkázás térképére, és olyan szintre emeli, amire valószínűleg addig senki nem számított.
De persze a sztori messze nem olyan lineáris, és egyszerű, mint amire számítani lehet. Semmi sem az a deszkázás történetében.
Éppen ezért azt ezt követő időszakkal a következő cikkünkben fogunk részletesen foglalkozni.