Amit mindig tudni akartál a Thrasher-ről
A Thrasher Magazine az első olyan folyóirat volt, ami kifejezetten a deszkások, és az extrém sportok szerelmeseinek készült. Alapítói Eric Swenson és Fausto Vitello egy olyan magazint akartak létrehozni, ahol az akkoriban szokatlan dolgok is otthonra lelnek.
A két alapító egyébként az Independent márka alapítói is voltak.
A lap rendszeresen készít interjúkat profi deszkásokkal, zenekarokkal, készít beszámolókat különböző deszkás helyekről és gördeszkapályákról, és rengeteg fotót hoz le erről a szubkultúráról, és egy csomó más érdekes témáról is.
A 80-as években a magazin elindított egy zenei válogatásalbumot is Skate Rock néven, ami többnyire olyan punk bandák válogatásait tartalmazta, amelyek tagjai gördeszkások voltak.
A válogatás 12 számot élt meg. 1983-1990-ig minden évben kiadtak egyet, 89-ben kettőt is, majd 1990 után már csak ’91-ben, ’93-ban és 2005-ben jelent meg ilyen válogatás.
A szerkesztőség nevéhez azonban fűződik egy sokkal rangosabb hagyomány is, ami méltán vívta ki a deszkások tiszteletét.
A Thrasher 1990-ben rendezte meg az első Év Gördeszkása díjátadót, amit azóta is minden évben megtartanak, és mára a Thraser Év Deszkása díja számít a legrangosabbnak a gördeszkások körében.
A díj érdekessége, hogy azt nem egy zsűri adja, hanem a lap olvasói által leadott szavazatok alapján dől el.
Akik eddig megszerezték ezt a megtisztelő címet:
1990: Tony Hawk
1991: Danny Way
1992: John Cardiel
1993: Salman Agah
1994: Mike Carroll
1995: Chris Senn
1996: Eric Koston
1997: Bob Burnquist
1998: Andrew Reynolds
1999: Brian Anderson
2000: Geoff Rowley
2001: Arto Saari
2002: Tony Trujillo
2003: Mark Appleyard
2004: Danny Way
2005: Chris Cole
2006: Daewon Song
2007: Marc Johnson
2008: Silas Baxter-Neal
2009: Chris Cole
2010: Leo Romero
2011: Grant Taylor
2012: David Gonzalez
2013: Ishod Wair
2014: Wes Kremer
2015: Anthony van Engelen
2016: Kyle Walker
2017: Jamie Foy
2018: Tyshawn Jones
2019: Milton Martinez
2020: Mason Silva
2003-ban a magazin elindított egy új hagyományt, ami azóta is stabil lábakon áll és nagy népszerűségnek örvend, ez pedig a King of The Road.
A KOTR lényege, hogy adott egy 4 profi deszkásból álló csapat, akiknek adnak egy kihívásokból álló könyvet, és két hetet, hogy az államokat járva minél több küldetést teljesítsenek.
A Thrasher nagyon sokat adott a deszkás társadalomnak, cserébe pedig nagyon sokat is kapott tőle. Mára a magazin gyakorlatilag a deszkások bibliájává nőtte ki magát.
Gyakorlatilag egy lap, ahol deszkások szólnak deszkásokhoz nagy ívben szarva arra, hogy a kívülállók számára gyakran érthetetlen, vagy elfogadhtatlan a kontextus.
A lap mindenféle sallangmentes őszintesége, és az, hogy nem akar megfelelni senkinek, csupán bemutatni azt a kultúrát, ami köré épül, amiről szól, kétségtelenül elnyerte a nagyközönség tiszteletét is.
Ne feledkezzünk meg azonban a Thrasher online jelenlétéről sem!
A kétezres évek elejétől minden magazin eladása visszaesett - pont ahogy nőtt az online tartalomfogyasztásunk. Sokan temették a "deszkás" magazinokat. Nem is mindenki élte túl ezt az időszakot, de a Thrasher olyan tartalomgyártási offenzívába kezdett, hogy a 2010-es évekre egy hatalmas gördeszka tartalomgyártó lett belőle.
A közösségi média megjelenése csak erősítette a tendenciát - és a Thrasher pozícióját. Annyira, hogy a 2010-es évek közepére egy furcsa paradoxon állt elő - a magazin olyan ismert lett, hogy nyomtatott formátuma ismét COOL lett.
Masszív videós csapata számos fronton támadja az érzékeinket - amikor megunták az agyon vágott, szerkesztett tartalmakat, elindult a ROUGH CUT széria, ahol zene és különösebb vágások nélkül tudod végignézni az elkészült anyagot. Hasonló elgondolás indította el a MY WAR szériát, ahol a "minden trükk bejön" illúziót elengedve meglátod, mennyi szenvedés, próbálkozás, rontás és ismétlés során NYERI MEG A HÁBORÚT az adott gördeszkás, amikor végre beadja a vágyott trükköt!
A Thrasher logó egy ikon lett a deszkás világban, így mindenképp érdemes pár mondatot említeni a logó történetéről is.
A betűtípus neve Banco, és Roger Excoffon tervezte az ’50-es években. Az ő nevéhez számos híres betűtípus köthető. Ő főleg a reklámszakmának készített betűtípusokat. Tervezői zsenialitásáról csak annyit említenénk meg, hogy ő tervezte az Antique Olive betűtípust is, ami az Air France hivatalos betűtípusa volt egészen 2009-ig! Azért ez nem semmi.
A Banco egy csupa nagybetűből álló font, enyhén dőlt, magabiztos vonalvezetésű, laposecsetes rajzolási technikával készült.
Csupa nagybetűs készlete, és íves megjelenése miatt már a születésekor is retro érzést keltett, így a reklámszakma nem igazán kapta fel abban az időben, régies kinézete miatt viszont annál több hentesüzlet és könyvesbolt választotta magának a táblájára.
| Érdekesség: A Banco 2000-ben Cyrill karakterkészletet is kapott, Oroszországban azóta is közkedvelt betűtípusa a hot-dog standoknak és a közérteknek. |
Bár a betűtípus a kezdetekben sok bolt tábláját díszítette, hamar kiment a köztudatból, szinte teljesen a feledés homályába merült egészen 1974-ig, amikor is felkerült Bob Marley Natty Dread lemezborítójára.
Az album leginkább a Lively Up Yourself és a No Woman, No Cry dalokról lehet ismert, viszont ami még fontosabb volt, hogy egyben újraélesztette a Banco betűtípust olyannyira, hogy az USA-ban a betűtípus eggyé vált a karibi reggae-vel és a rasztafári kultúrával.
Hamarosan ezzel a betűtípussal nyomták a legtöbb dub és reggae lemezt a ’70-es években, és ahogy a reggae hullám lecsendesedett, a banco mindössze egy újrafelfedezésre várt.
Ez az újrafelfedezés pedig 1981-ben érkezett hála a Thrasher alapítóinak.
A Thrasher mindig is sajátjának érezte a reggae, a dub, a marihuana kultúráját, így valamilyen szinten kínálta magát ez a font.
A cég nagyon régóta nyom pólókat, készít logózott pulóvereket és egyéb saját logós cuccokat a deszkások számára.
A Thrasher mercs cuccai mindig hatalmas népszerűségnek örvendtek a deszkások körében világszerte. A cég olyan ruhamárkákkal készített kollabokat, mint a HUF, az Independent, a Diamond Supply Co. vagy a Supreme.
Míg azonban hosszú ideig a Thrasher a deszkások szeretett márkája volt, mostanában egyre több designer, modell, blogger és/vagy influenszer érzi azt, hogy mindenképp le kell rónia tiszteletét a deszkás szubkultúra felé anélkül, hogy megtanult volna egy kick flip-et, akár egy ollie-t, vagy akár csak bármi beugrana neki a Half Cab hallatán.
A Thrasher mára a High Fashion részévé vált, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy high-end divatmárkák dobálják rá 300 000Ft-os túlárazott pulóvereikre a Flame Logót, vagy az, hogy Gosha Rubchinskiy orosz divattervező a Flame logót átemeli, és 50 000Ft-os RASSVET pólóira teszi.
(?) De vajon hogyan állnak azok a deszkások ehhez a divatirányhoz, akik évek óta ezekben a ruhákban járnak, ebben a környezetben élnek, és nem a divat miatt öltözködnek így, hanem egyszerűen azért, mert ők is részesei a gördeszkás világnak?
A jelenségről Lucas Puig, az Adidas Team pro deszkása például a következőt nyiltkozta:
„Ennek az éremnek két oldala van. Egyik oldalról ki nem állhatom ezt a jelenséget, mert amikor elkezdtem deszkázni, az fogott meg az egészben, hogy annyira különbözik mindentől. Most meg azt látod, hogy minden márka deszkás cuccokat gyárt, és olyan érzésem van tőle, hogy - nemár! Én ebben élek! Ne tegyétek tönkre! A másik oldaról nézve viszont mindenképp jó, hogy a nagyközönséggel is megismertetik, és elfogadtatják a deszkázást, mert így talán több pénzt tesznek a deszkázásba, több skateparkot nyitnak, ami mindenképp jó a kultúrának.”
Egy másik (ex) pro deszkás, Jake Phelps, a Thrasher nemrégiben elhunyt legendás szerkesztője ennél sokkal nyersebben fogalmazott:
„Ez kib*szottul elcsépelt, és gáz!”
Igazából az ő nézőpontja is abszolút érthető. A deszkások joggal lehetnek dühösek a divat világára. Hiszen a divat pont egy olyan kultúrából vesz ki kicsi darabokat, ami olyan közeli kapcsolatban van az utcai élettel, és ezekre a darabokra aztán ráaggatja az ő exkluzív több tíz- vagy százezer forintos árcéduláit, mintegy meghazudtolva mindazt, amiből ez a szubkultúra kiemelkedett.
Ettől függetlenül ennek a jelenségnek egyáltalán ne csak a rossz oldalát lássuk! Persze. Jelenleg a deszkás mercs, és kimondottan a Thrasher látszólag a zenekaros pólók sorsára jutott.
De attól függetlenül, hogy nem tudod, ki volt az év deszkása tavaly, vagy nem tudsz rúgni akár csak egy ollie-t, attól függetlenül senki sem ítélhet el mást csupán az öltözködése miatt.
Plusz, ez a jelenség mindenképp ad egy nagyobb körű elfogadottságot a deszkás kultúra felé, és ha csak eggyel több ember merül el ebben a fantasztikusan sokszínű világban, és tanul meg deszkázni, már megérte.
De bármit is gondolj, bármit is viselj, bárhogy is deszkázz, mi csak egyet kérünk:
Gördeszkázz. Ne görcsölj. Élvezd azt, amit tudsz, Ha megunod, lépj tovább. Ha nincs elég sikerélményed, lépj visszább.
Deszkázz még.
Deszkázz tovább.
Köszönjük! ;)
| Az összes Thrasher cuccunkat ide kattintva böngészheted... |
Forrás: thrashermagazine.com, wikipedia.com,http://skateboarding.wikia.com/wiki/Thrasher,hypebeast.com