Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény javítására.
Termékek Menü

Az Etnies 35 éve

Az Etnies ebben az évben töltötte be 35. évét a pályán, így mi sem kézenfekvőbb, hogy ezen a szép évfordulón emlékezzünk vissza, hogy honnan is indult, hol tart, és mit tartogat a jövő ennek az igazán különleges márkának a számára.

Pierre André Sénizergues volt a márka szülőatyja, bár eredetileg nem ő volt a cég tulajdonosa. Mára már jó pár évtizede övé a cég, de kezdetben ez a márka Pierre André szüleménye volt, amit egy neves, már több mint 100 éve cipőkészítéssel foglalkozó család birtokolt.
A márka eredetileg Etnics néven indult, ezzel is jelezve, hogy a deszkás kultúra milyen sokszínű, de jogi megfontolásból ezt hamar megváltoztatták Etnies-re.



Pierre André a korai 80-as években.
 

1986-ot írunk, amikor a deszkázás ismét felívelő pályán volt, Pierre André akkor profi deszkásként rótta Párizs utcáit, és mint számos más ismerőse, ő is azzal a problémával szembesült állandóan, hogy az akkori vulkanizált talpú tornacipők bizony nem nagyon bírták a griptape-et, és elég hamar szétestek.
Ezen felül kialakításuk sem elsősorban a gördeszkázásnak kedvezett. Borzasztó gyakoriak voltak a bokasérülések, és ahogy a deszkások kezdték meghódítani az utcákat, és elkezdtek szinteket ugrálni, a becsapódások is szinte közvetlenül a talpon kerültek elvezetésre, ami szintén nem a legjobb az ember bokájának.
Egyébként még a kezdeti Etnics néven kiadott cipők is kb. azt a vulkanizált tornacipő formát másolták, amiket anno minden deszkás hordott, és ezek sem voltak a legjobbak.

Pierre a saját összefoglalójában is beszél róla, hogy anno minden nap deszkáztak, és nem volt mentség, hogy sérült a bokád, vagy fáj a lábad, vagy hogy szétesett a cipőd, és nincs még pénzed egy újra.
Volt, hogy a bokájukat rögzítették tape-pel, és gyakran a cipőjüket is szanaszét tape-ezték, mert teljesen szét volt esve.
Pierre és társa már 86-ban elkezdtek ötletelni, hogy milyen felépítésű lehetne, és hogy nézhetne ki az ideális deszkás cipő, és szinte azonnal tudták, hogy az ötletüket mindenféleképp meg fogják valósítani, és kifejezetten deszkásoknak fognak cipőket csinálni.
87-re már tiszta volt, hogy mi lesz az a cipő, ami a fenti problémák nagy részét megoldja némi boardfeel beáldozása mellett.

Egy cupsole kialakítású modell volt az első megfejtés. Ez 1987-ben jött ki, sokkal strapabíróbb volt, mint bármi, amiben akkor deszkáztak, a talpa lényegesen vastagabb volt, nagyon jó minőségű gumiból, ami jelentősen csökkentette a beérkezésekkor keletkező becsapódást, ezzel is jelentős terhet levéve a deszkások bokájáról, és teljes egészében hasított bőr felsőrésszel készült, ami szintén lényegesen tartósabb volt, mint a vászon tornacipők.



Az Etnies és a világ első pro deszkás cipője 1987



Mindezeket megfejelve nem csupán egy sima deszkás cipőt adtak ki 1987-ben, hanem ehhez megnyerték maguknak az mindenkori legendát, Natas Kaupas-t is, így a világon először az Etnies adott ki profi gördeszkás nevével fémjelzett modellt.

Ehhez persze nem kis szerencse is kellett. A cég akkori tulajdonosa, akit Ivonne-nak hívtak, épp Santa Monica-n nyaralt, ahol benézett egy helyi deszkás boltba, ahol beszélgetett a tulajjal, körülnézett, de ami a legfontosabb, hogy a kezébe került egy Thrasher magazin, aminek a címlapján Natas volt.
Mint kiderült a bolt tulajdonosa írta a cikket, és az USA-ban Natas már akkor nemzetközi sztár volt. Gyakorlatilag mindenhova hívták, rengeteget utazott, állandóan bemutatózott, így nem kis szerencse, hogy Ivonne látogatásakor Natas épp otthon tartózkodott.

Ivonne minden előzetes egyeztetés nélkül felkereste Natas-t az otthonában, és felvázolta neki, hogy Franciaországban ők Pierre-rel épp egy profi deszkás cipőn dolgoznak, és ha Natas-nak tetszik az ötlet, akkor azonnal ír Franciaországba, hogy az ő elképzeléseinek a figyelembevételével az ő nevével fémjelezve adnák ki ezt a modellt.
Mondani sem kell, Natas baromira belelkesedett, így 1987-re megszülethetett a világ első pro deszkás cipője, ami Natas High Top névre hallgatott.

Ezzel a modellel az Etnies mindenképp feltette magát a térképre, de ez még azért kevés volt ahhoz, hogy stabilan fenn is maradjanak. Pierre elmondása szerint volt még egy kulcsfontosságú személy, aki a kezdeti sikereknek a pillére volt, ez pedig nem más, mint Platoon.


A cég 1988-as modellje egy letisztultabb forma, ez volt a Senix
 

Natas-hoz hasonlóan Platoon is egy abszolút szerethető egyéniség volt, baromira lelkes, állandó pozitív kisugárzással. Nem is csoda, hogy nagyon jól összebarátkoztak Natas-szal, amikor Franciaországban járt.
Az akkori Etnies tulaj Ivonne is nagyon szoros barátságot ápolt Platoon-nal, ami olyan mély volt, hogy Ivonne valósággal a fiának tekintette őt.
Platoon egy ikon volt, és mindenki, aki látta őt deszkázni, azonnal lázba jött és ő maga is deszkázni akart. A sok éven keresztül, Platoon állandóan Etnies-ben deszkázott, ami akkoriban nagyon sokat nyomott a latba a deszkásoknál.



Az 1990-es Senix mid tovább haladt az elődje által kitaposott úton
 

Az Etnies megalakulása után pár évvel megjelent az USA-ban is. Itt rengeteg deszkással ismerkedtek meg, és a következő mérföldkő egy USA beli deszkáshoz köthető, és egy kis véletlenhez is, ami picit megkavarta az eseményeket, de végsősoron szerencsére a jó irányba.

A 92-ben debütáló modellek között volt egy kiemelkedő modell, ami tartósan feltette az Etnies-t a térképre, ez pedig a Rap volt.


Az 1992-es legendás piros Rap modell
 

Pierre nagy izgalommal várta az akkori modellek megérkezését, de amikor a Rap-et tartalmazó konténert kinyitotta, nagy meglepetésére egy halom piros modellt talált a cipősdobozokban.
Ez azért volt nagy probléma, mert a gyártól fekete színű modelleket rendelt, mivel akkoriban mindenki fekete cipőben deszkázott.
Ehelyett kapott egy konténernyi pirosat.
A modellel minden a helyén volt, csupán a szín nem volt az igazi, de ekkor már nem volt visszaút, ki kellett jönni a piros modellel.

Ekkorra már rengeteg deszkást ismertek az USA-ban, sokkal tartották a kapcsolatot, és sokukat szponzoráltak is, de egy valaki iszonyatosan belelkesedett a piros modell láttán, ő pedig nem más volt, mint Sal Barbier.

Barbier már 93-ban is a legmagasabb szintet képviselte a deszkázásban, nagyon sokan szerették, ráadásul egyedi stílusa nagyon meghatározó volt számos deszkásnak. Gyakorlatilag nagyon sokan merítettek ötletet az öltözködéséből, ha rosszmájúan fogalmaznánk, akkor utánozták őt, de maradjunk inkább az első kifejezésnél.
Az, hogy Sal ennyire belelkesedett a piros Rap-re óriási löketet adott az Etnies-nek, mivel egyrészt minden deszkás a piros modellt kereste, másrészt akik látták a piros Rap-et, azt látták, hogy a sok fekete deszkás cipő között volt egy olyan márka, aki egy totál másmilyent adott ki, ami egyedi, kreatív, és nem áll be a sorba.
Ez sokak számára akkor is inspiráló volt, ha ettől függetlenül pont nem a piros Rap-re vágytak.

Sal Barbier a későbbiekben hozzájárult egy ikonikus modell megalkotásához, ami szintén baromi sikeres volt, és számos újrakiadást élt meg, ez volt az SLB.


Sal később megjelent ikonikus modellje az SLB SAL23
 

Az Etnies történetében mindig is nagy szerepet játszott, hogy viszonylag hamar megjelentek az Egyesült Államokban.
A cipőikben bekövetkezett egyik nagy újítást is az ottani csapatnak köszönhették.
Amikor Pierre és a csapat együtt deszkáztak, Pierre észrevette, hogy egy csomó deszkás egyszerűen levágja a magas szárát a modelljeiknek. A 90-es évek street forradalmában nem volt már szükség annyira a magas cipőszárra, és az Etnies ennek megfelelően alkalmazkodott is a deszkások igényeihez.

1993-ban kijöttek az első alacsony szárú modellek és 1994-ben megjelent az első SLB modell is, ami hatalmas siker lett. Más említésre méltó modell, ami ekkor jött ki a Scam, a Low Cut (szintén ikonikus) és az Intercity.


1993, amikor a Low Cut először debütált.
 

Az Etnies sikere stabil alapokon állt, így a márka népszerűségének növekedése akkor ért el következő mérföldkövéhez, amikor a cipő viselői már nemcsak a deszkás szubkultúrából verbuválódtak össze.
Egy ilyen figyelemre méltó jelenség volt, amikor Mix Master Mike lábán megjelent az Mc Rap modell.

Pierre úgy emlékszik meg erről, hogy teljesen lepetézett, amikor meglátta Master Mike-ot Etnies-ben, mert abszolút nem is számított arra, hogy ezeket a cipőket a deszkásokon kívül más is keresné.


Az 1995-ös MC Rap
 

A 90-es években végig töretlenül fejlődő Etnies 1998-ban határozta el magát egy újabb nagy lépésre, és áttette székhelyét Lake Forest-be, ahol jelenleg is vannak.
Az elképzelés, ami miatt ezt a lépést meghozták az volt, hogy felépíthessék a világ egyik legnagyobb deszkapályáját.



1998-ban kezdték el az új főhadiszállást építeni, ebben az évben adták ki a Valley-t is.


Ez egy hatalmas beruházás volt a cég méretét tekintve, és rengeteg egyeztetést igényelt az ottani városvezetéssel, így a teljes építkezés 2003-ban ért véget.



A 2002-es Callicut építkezés ide vagy oda, ikonikus modelleket márpedig gyártani kell!
 

Az újonnan átadott pálya szinte soha nem volt üres. 2004-ben került megrendezésre az első Goofy vs Regular kupa, ahol két csapat verengett egymás ellen.
A cél az volt, hogy az akkori trükköket még magasabb szintre emeljék, illetve, hogy új trükkökkel álljanak elő.
A hagyományos versenyekkel szemben pedig nem egy-egy embernek, hanem a szimpatikus csapatnak lehetett drukkolni.
Ennek a sorozatnak is hatalmas sikere volt, így számos ezt követő évben is megrendezésre került.



Ebben az évben jött ki az Arto a maga visszafogott dizájnjával.

 

A cég 20. évfordulóján, 2006-ban, a Goofy vs Regular-t egy nagy szabású ünnepléssel egybekötve rendezték, ahol a Beastie Boys is fellépett.
Pierre elmondása szerint olyan jóra sikerült ez a party, hogy az államok minden szegletéből ezrek érkeztek, akik mind láthatták a versenyt is, ezáltal közelebb kerülhettek a deszkás kultúrához.



A 2006-os Sheckler modell is megér egy misét. Ryan Sheckler is meghatározó arca volt az Etnies-nek.
 

A 25. évfordulóra egy új, komolyabb felelősségvállalás köszöntött be a cég életébe, szemléletébe, ami mind a mai napig erős pillérévé vált az Etnies-nek.
2011-ben az évfordulóra készülve Pierre-ék elkezdtek gondolkodni azon, hogy mit tehetnének, ami egyaránt jót tesz a deszkás kultúrának, és egyúttal az egész világ is haszonélvezője lehet.
Ez végül a környezettudatosságban csúcsosodott ki, ugyanis Pierre-ék ekkor határozták el, hogy fel akarják gyorsítani a karbon lábnyomuk felhasználását.



A 2012-es Williams már része volt ennek a mozgalomnak.
 

Megszületett a vegyél cipőt, ültess fát mozgalom, ami nem más, mint minden eladott cipő után elültetnek egy fát.
Az ötlet egy costa rica-i úton született, amikor is Pierre-nek volt alkalma Costa Rica elnökével találkozni, és beszélgetni arról, hogy ők mit tesznek a környezetért.
A fák ültetésének ötlete itt született meg, és itt is került kivitelezésre, mivel, ahogy Pierre mondja, ez egy esőerdői környezet. Rengeteg csapadék hull egy évben, és ha elültetsz egy 30cm-es csemetét, az egy év elteltével már 2m-nél magasabbra nő. Ez a folyamat, ami felgyorsítja a karbon lábnyom visszaszorítását, így azóta is töretlenül végzik ezt az erdőtelepítést.
Pierre minden képzeletét felülmúlta ennek a kezdeményezésnek a sikere, mivel legalább annyiban bízott, hogy egy kisebb erdőt képesek lesznek majd ültetni, de mára már látszik, hogy hosszabb távon is sikeres a kezdeményezés, mivel mára már több mint 2 millió fát számlál az Etnies által ültetett erdő.

Az Etnies egy nem mindennapi márka. Az elmúlt 35 évben Pierre-nek számos alkalma lett volna eladni a cégét, viszont az borítékolható, hogy ha nagyvállalati környezetbe került volna, ma már biztos, hogy teljesen más út mentén gyártana cipőket ez a cég.
Pierre fontosnak tartja azt, hogy az Etnies igaz maradjon a kezdeti elképzeléshez, hogy deszkásoknak készítsenek tartós cipőket, fontosnak tartja, hogy a vállalati kultúrában is jelen legyen a deszkás kultúra, mind a kreatív vonalon, mind a napi rutint követve, és ezért mind a mai napig magánkézben tartja a céget, amit 1989-ben átvett akkori tulajdonosától.

A deszkás cipők jelenlegi jövő beni Etnies generációja egy másik legendás francia céggel állt össze, ami nem más, mint a Michelin, akik az autózás kezdete óta gyártanak abroncsokat, így van némi fogalmuk a gumikról.
A jelenlegi pro modellek fejlesztését az Michelin-nel karöltve végzik, hogy a cipőik még tartósabbak legyenek, és még jobb csillapítású talpakkal szolgálják a deszkások mindennapjait.



Az új generációs, Michelin talpú cipők egy új szintlépést jelentettek az Etnies-nek, mint ez a Marana is.

 

Az, hogy mit tartogat a jövő számos változótól függ, így senki sem tudhatja, de az Etnies-nek nagyon határozott elképzelése van, hogy ők milyen jövőt szeretnének a cégnek, a deszkásoknak és a Földnek.
Amikor deszkás cipőt veszel, érdemes belegondolni, hogy lehet, hogy a pénzeddel, amit egy cipőre fordítasz, egyben egy szavazatot is leadsz arra, hogy mi legyen a bolygónk jövője. Ez persze jó nagy bullshit-nek hangzik, mert mit számít az az évi 1 max 2 cipő, amit megveszel, de az is látszik, hogy 2 millió fát még egy ekkora cég sem tudott volna csak jótékonykodásból elültetni, ha nincs mögötte az a vásárlói réteg, akik ennek az alapjait megteremthetik.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: hír